Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 30 találat lapozás: 1-30

Névmutató: Pataki István

1997. július 16.

Bensőséges ünnepség keretében tartották Beregszászon a speciális kárpátaljai magyar tanárképzés első diplomaosztását. Az összegyűlteket Breznovits László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség /KMKSZ/ alelnöke, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány soros ügyvezető elnöke köszöntötte. Ott volt dr. Szabó Géza, a speciális kárpátaljai magyar tanárképzés vezetője, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, Pataki István, Beregszász polgármestere, Gulácsy Lajos református püspök. Három évvel ezelőtt a Bessenyei György Tanárképző Főiskola /Nyíregyháza/ vállalta Kárpátalján a magyar iskolák számára szükséges tanárok képzését. A főiskola alapítóinak - KMKSZ, Kárpátaljai Református Egyház, Beregszászi Városi Tanács - rengeteg nehézséggel, rosszindulattal kellett megküzdenie. Idén a főiskola hosszas küzdelem után megkapta a működési engedélyt a minisztériumtól. Az ünnepségen 16 tanító és 8 óvónő kapott diplomát. Az intézet a jövőben már mint Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola folytathatja tevékenységét. /Új Magyarország, júl. 16./

2001. május 21.

Máj. 19-én A váradi magyar költészet századai címmel tartottak irodalmi estet a Varadinum programjának záróaktusaként. Tempfli József római katolikus megyés püspök vallott az irodalomhoz, a vershez fűződő érzelmeiről. Az esten jelen volt Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium elnöke, aki elsősorban a szervezet tevékenységéről, feladatairól beszélt. Ezután 15 kortárs költő /Dénes László, Szűcs László, Ferenc Zsolt, Szőke Mária, Nagyálmos Ildikó, Kinde Annamária, Goron Sándor, T. Szabó Edit, Tüzes Bálint, Fábián Sándor, Barabás Zoltán, Gittai István, Morvay László, Pataki István, valamint a Felvidékről érkezett Hodossy Gyula/ olvasott fel verseiből. Az est második részében többek között Janus Pannonius, Zsámboki János, Pázmány Péter, Nadányi János, Dutka Ákos, Miklós Jutka és Reményik Sándor költeményei hangzottak el. /Költészet az ezredvégen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 21./

2002. november 30.

Nov. 28-án Nagyváradon költőbarátok, ismerősök emlékeztek a nyár elején elhunyt költőre, Hunyadi Mátyásra /sz. Nagyvárad, 1958. febr. 16./ A jelenlévők egy vékonyka kötettel is megismerkedhettek, amely a költő testvérbátyja, Hunyadi László gondozásában jelent meg Magyarországon Fenyvesek közé fenyőbe... címmel, s amely egyfajta "előkiadás" készülő verseskötetéhez. Pataki István költő méltatta Hunyadi Mátyás költészetét, munkásságát. Már ifjú korában számon tartották az irodalmi folyóiratok, közölték verseit, de tehetségét idejekorán elpazarolta, elherdálta. Farkas Antal egy régebbi élményét elevenítette fel, amikor egy költői est után útban hazafelé Hunyadi Mátyás megállt a Kőrös fölött átívelő hídon, és kéziratait beleszórta a folyóba. Az egész életét ilyen nagyvonalúan kezelte, verseit sem gyűjtötte össze, szétszórta, vagy kocsmaasztalok mellett italra váltotta. /Nagyálmos Ildikó: Irodalmi est Hunyadi Mátyás emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./

2002. december 17.

Nemrégiben jelent meg Pataki István költő harmadik verseskötete /Szökés a táborból/, melyet a poétatárs, Szűcs László mutatott be Nagyváradon. Pataki István vereseiben a család, valamint a nemzet sorskérdéseivel foglalkozik. Pataki István az esten kifejtette: "Az eszmeiséget többre tartom, mint a formai bűvészetet. A nyelvvel való játék belefér a magyar költészetbe. A magyar szó éppolyan anyag, mint a festék. Addig, míg az anyag tűri, míg nem életidegen, lehet formálni. (...) Nemzetben gondolkodom a szó legnemesebb értelmében. Az anyaországban magyarnak lenni bűn. A liberalizált gyökértelenség feloldotta a magyarságtudatot. Ez hozzánk is begyűrűzik akarva-akaratlanul. Ezt költészettel kivédeni nehéz. A média egy része is felelős. A tudat- és lelki szennyezés károsabb, mint a kipufogógáz. Néhányan hiszünk még a magyar szó varázsában." /Tóth Hajnal: A magyar szó varázsa. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 17./

2005. október 21.

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

2006. április 26.

Magyarországon a baloldalnak álcázott bankár-burzsoá politikai elit győzelme nem meglepő. A nyolcmillió választásra jogosult azt sem érzékelte, hogy a jobboldal vezére, Orbán Viktor nagyságrendekkel műveltebb, felkészültebb, rátermettebb, tapasztaltabb, mint a hol mézes-mázas, hol meg arrogánsan rángatózó, értelmetlen mondatokat hablatyoló pálcikaember, Gyurcsány Ferenc. Ehhez kellett a nyolcvan százalékban uralkodó balliberális média mankója, írta Pataki István, a lap főmunkatársa. A jobboldal sikertelenségének legfájdalmasabb oka: a nemzettudat hiánya. A kádárizmus elnemzetlenítő ideológiájának vetése most érik be. /Pataki István: Beérett a vetés. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./

2006. április 27.

A Nagyváradtól 38 kilométerre fekvő Élesd városát mutatja be Létai Zoltán, Martin Mónika és Józsa Ferenc Élesd képekben /Castrum Egyesület, Nagyvárad/ című kötete. A kiadvány a városnak és környékének nevezetes épületeit, történeti, építészeti és művészeti értékeit tárja az olvasók elé. A bevezető áttekinti a kisváros múltját, a középkortól napjainkig felvázolja a történelmi korok jeles eseményeit és a hozzájuk kötődő személyiségek érdemeit. A 2002-es összeírás szerint Élesd 7357 lakosából 3720 ortodox, 1440 római katolikus, 1049 református (kevesebb, mint 1850-ben!), 621 pünkösdista, 395 baptista, 75 görög katolikus stb. /Pataki István: Egy város arca. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 27./

2006. június 9.

Nikolits Árpád, a Nagyváradról Budapestre települt író nagyobb lélegzetű, monografikus interjút készített: Kozmikus csendből. – Megőrzött vallomások a Holnap városából címmel, a Kecsmetion Pressnél százhat példányban megjelent kötetében a száz éve született Horváth Imrét és nejét, Margit nénit beszéltette. Emellett születésnapi üzenetekben mondta el véleményét, jókívánságát néhány, a költővel közeli kapcsolatban álló kortárs: Bajor Andor, Marosi Péter, Létay Lajos, Banner Zoltán. Nikolits beszéltette az interjúalanyokat. Óvatosan kérdezett, jelentéktelen epizódok kerülnek előtérbe. A kötetből nem tudhatja meg az utókor, hogy Horváth Imre miként vált a Petru Groza-i, Gheorghiu Dej-i kommunista diktatúra egyik kegyenc magyar költőjévé. Nem szembesít azzal a ténnyel, minek elismeréséül kapta a tizenötezer lejjel (egy komoly ház ára akkor!) járó állami díjat. Vajon hogyan jutott el beérett költőként, negyvenhét évesen a kulákság gúnyrajzáig, Sztálin dicsőítéséig? Az olvasó arra is kíváncsi lehet, a kisebbségbe nyomorított erdélyi magyarság létkérdései miért nem itatják át költészetét, miért nem foglalkoztatta – miként nagy kortársait, Kós Károlyt, Reményik Sándort – a nemzetsors? Arra sem derül fény, hogy 1971-ben miért nem írta alá a pártállam megbecsült költője a nagyváradi írók, festők, színészek petícióját, melyben egy, a Familiával párhuzamos magyar nyelvű irodalmi folyóirat megjelenését kérték a Központi Bizottságtól? /Pataki István: Költőarc félhomályban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./

2006. augusztus 5.

Újabb 500 000 forintot fordíthat Gyergyószentmiklóson a katolikus egyház a Szent István-templom építésére. Az adomány Békés testvérváros önkormányzatától érkezett. Székelyföldön az egyház magyarságmegtartó ereje nagyon fontos. Az egyház itt olyan szerepet tölt be, ami egyszerűen nélkülözhetetlen – közölte Pataki István békési polgármester. A békésiek a gyergyószentmiklósi templom építésére bankszámlát nyitottak, és most téglajegyeket vittek magukkal, eladásra. /Balázs Katalin: Testvérek adománya templomépítésre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

2006. augusztus 21.

A többség nem törődik a bánsági kisebbséggel, ezen változtatni kell, a kisebbségi értékeket be kellene emelni a helyi közös értékvilágba – hangsúlyozta Buziásfürdőn a hagyományossá vált Szent István-napok megnyitóján Bodó Barna, a szervező temesvári Szórvány Alapítvány elnöke. A szakmai tanácskozás célja a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió magyar közösségeit felölelő honismereti stratégia bemutatása és megvitatása volt. „A többségben is tudatosítani szeretnénk, hogy Temesvár legrégebbi műemlék épületét Hunyadi-kastélynak hívják” – tette hozzá az elnök. A komplex szemléletmódra alapozott, történelemmel, irodalomtörténettel, néprajzzal és természettudományokkal is foglalkozó honismereti stratégiát Erdei Ildikó pszichológus ismertette. Eszerint e stratégia kulcsszavai: önismeret, önbecsülés, a regionális identitás átérzése és építése. Fontos eleme a stratégiának, hogy fakultatív tantárgyként a kisebbségi oktatási folyamatba bekerüljön a honismeret. Schwarz Katalin pszichológus bemutatta a Bánsági kronológiát, amelynek alapján elkészül majd a honismereti tankönyv. Fontos elem, hogy a kronológiába bekerülő sajátos és különleges történelmi eseményeket egységes szemlélet alapján írják le, attól függetlenül hogy az eurorégió melyik térségében jelenik meg a tankönyv. A tanácskozáson szó esett még a bánsági magyar életrajzi lexikon elkészítéséről. Augusztus 20-án a résztvevők megkoszorúzták Trefort Ágoston egykori kultuszminiszternek a buziásfürdői református imaház kertjében felállított szobrát. Ünnepi beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő. /Pataki István: Buziásfürdő – honismerettel. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2006. augusztus 24.

Elhunyt Soltész József /Szatmárnémeti, 1945. szept. 17. – Szatmárnémeti, 2006. aug./ költő, író, fordító. A lázadva alkotó megpihent. A Forrás második nemzedékéhez tartozó költő, novellista, regény-, mese- és drámaíró, műfordító, publicista a 70-es, 80-as években a kortárs romániai magyar irodalom egyik legismertebb, legtermékenyebb, egyben legvitatottabb alakja volt. Az irodalomkritika vegyes fogadtatásban részesítette: hol magasba emelte, hol letiporta. Tehetségét azonban nem vitatták. Az 1980-as évek derekától, a kemény diktatúra szorításban elhallgatott, s szinte kizárólag a műfordításnak szentelte munkásságát. Egyetemi évei után is Kolozsváron élt szabadúszóként, szerkesztőként, majd visszatért szülővárosába, Szatmárnémetibe. Nagyváradon élt több mint tíz évig. A Kelet-Nyugat szerkesztője volt a hetilap indulásától néhány hónapig. Igazi öntörvényű alkat volt, aki felrúgott minden társadalmi kötöttséget. /Pataki István: Elhunyt Soltész József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 24./

2007. január 4.

Nulla lejnyi támogatással született meg a kötet – mondta a hatéves nagyváradi Europrint Kiadó legújabb könyvéről Derzsi Ákos igazgató. A december 21-én tartott könyvbemutatón Gittai István tizenhatodik kötetét ajánlották a megjelentek figyelmébe a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. Gittai István hatvanadik születésnapját betöltötte. – Nem volt eddig olyan tapasztalatom, hogy egy kiadó a saját pénzén támogassa egy kötet megjelenését – mondta a szerző. A kötetet Pataki István költő, a Reggeli Újság főmunkatársa méltatta, akit 35 éves barátság fűz a szerzőhöz. /Fábián Tibor: Gittai István szerelmi költészete. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 4./

2008. július 10.

Miután mindkét romániai magyar politikai tábor kiértékelte a helyhatósági választásokon eljátszott szerepét, (el)bizakodva tekintenek az őszi választásokra. A sok méricskélésben elkerülte a figyelmüket, hogy a magyar választók alig több mint a fele szavazott. Arra sem hajlandók rádöbbeni, hogy a nép nem szereti a civakodást, a marakodást. Markóék hatalmi pozícióból, médiafölényből eredő gőgje állandósulni látszik, írta Pataki István, a lap főmunkatársa. A polgáriak legnagyobb hibája az európai parlamenti választások eredményéből levont téves következtetés: Tőkés László sikerét sajátjukként könyvelték el. Nehéz volt erről meggyőzni a választókat, mert néhány helyiségben posztkommunista, nyíltan magyarellenes politikusocskákat indítottak jelöltként. Az autonómiatörekvés sem világos a választók többségének. A két magyar pártnak mégis tárgyalnia kell, írta Pataki. /Pataki István: Félhangon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl.

2008. december 19.

A kormányzáshoz szokott, magukat nélkülözhetetlennek tartó RMDSZ-vezérek fejében nagy a zűrzavar. Előzőleg kijelentették, mindegyik oldallal szövetséget kötöttek volna, de – „nem minden áron”. Akik a jobb- vagy baloldal karjaiba egyforma lelkesedéssel repülnének, azok bizony a hatalomba vágyakoznak, írta Pataki István, a lap főmunkatársa. Miután a szocdemek csak RMDSZ nélküli koalícióra voltak hajlandók, Markó Béla pártelnök elnyilatkozta magát, nacionalistának, sőt xenofóbnak nevezve a posztkommunista alakulatot. Vajon nyolc évvel ezelőtt, amikor ellenzékből szövetséget kötött velük az RMDSZ, nem ugyanezek a jelzők illettek Geoana csapatára? Ideológiájuk, a magyarsághoz való viszonyulásuk egy árnyalatnyit sem változott. Mellesleg ha beveszik a kormányba Markóékat, akkor nem nacionalisták, xenofóbok? Ellenzékbe kerülve az RMDSZ lesz majd a magyar állami egyetem és az autonómia legbőszebb harcosa. Retorikai szinten. /Pataki István: Új álarcosbál. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 19./

2009. április 17.

Magyarországon április 16-án hivatalosan is megalakult a válságkezelő kormány, a Bajnai Gordon által vezetett kabinet. /Hivatalosan is megalakult a válságkezelő kormány. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./ A kormányfő kormányoz. Azonban baj van. Nem lehet tartani az irányt – mondja főkormányos. Ilyenkor az ellenzék felkiált: szakértői kormányt! De főkormányos nem adja át a kormányt, majd saját túlélése érdekében mégis átadja azt a szakértőknek. És jön szakértő, szakértői kormánnyal, melynek tengelye a régi, csak néhány küllőt cseréltek ki. Ha egy párt választást nyer, joggal feltételezhető róla, hogy a kormányzáshoz értők fellelhetők táborában. Amennyiben külső szakértőkre van szükségük, azt bizonyítják, hogy eddig is alkalmatlanok voltak a kormányzásra. Kulcskérdés továbbá, hogy ha valaki nem szakértő, milyen kritériumok alapján tudja kiválasztani a szakértőket? A történelmi baloldal VII. Levitézlett Kormányosa a hét csapást túlélt magyarságra még ráküldte a ráadást, a nyolcadikat. Szakértelemmel. /Pataki István: Szakértelem. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 17./

2009. június 17.

Az EP-választásokat követően elhangzott értékelések a romániai magyar „összefogást” sugallják, mindkét politikai tábor és sajtójuk egyöntetűen sikerről beszél, holott a mostani eredmény alul maradt a 2007-sel szemben. A cikkíró szerint mindezt a hitelvesztés nélkül még Tőkés László sem úszhatja meg. Mintha a Bukarestben megírt – a titkosszolgálatok által cenzúrázott – forgatókönyv teljesedett volna be: a püspököt ismét felragasztották a tulipános légyfogóra. A hitelesség visszaszerzéséhez viszont meg kell várnia Markóék első taktikai melléfogását. Ebben a csapdahelyzetben nem csak a főszereplőket terheli felelősség. Osztozniuk kell mindazoknak, akik ráhatásukkal, befolyásukkal belesodorták az EMNT elnökét. /Pataki István: Leválni a légyfogóról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 17./

2009. július 1.

Megkezdődött a kampány az őszi köztársasági elnökválasztásra. Meglepetésdarab kerül színre: lesz RMDSZ-es elnökjelölt! Legyünk büszkék, sőt önteltek, írta Pataki István ironikusan. Az előadás megkomponálói semmit sem változtak, változtattak a koncepción. Inkább azt kellene megmutatni, hangsúlyozta a cikkíró, mekkora értékeket adott a magyarság az egyetemes kultúrának, tudománynak; hogy Trianon előtt sokkal több román nyelvű iskola volt Erdélyben, mint Óromániában; hogy a bécsi döntést követő négy évben a magyar iskolákban is kötelező volt a román nyelv oktatása, hogy a legelső egyetemi szintű román fakultás Budapesten volt. Egyetlen változás van, a választási plakáton nem Frunda György örökös köztársasági elnökjelölt látható, hanem Kelemen Hunor, „az utánpótlás válogatott csapatkapitánya”. /Pataki István: Függöny fel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 1./

2009. augusztus 14.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Sajtószolgálata közleményben utasította vissza Pataki Istvánnak a Reggeli Újságban megjelent két írásában /Újabb körhinta, 2009. július 29.; A párbajkesztyű iránya, 2009. augusztus 7./ megjelent, Tőkés László elleni vádaskodásokat. Nemigen meggyőző Pataki István azon óhaja, hogy „Többre érdemes hasznos energiánkat fordítsuk nemes célokra. Nem egymás kaszabolására. ” Pataki István költő ugyanis „politikai körhintáztatóknak, verklizőknek” minősítette – többek között – Orbán Viktort és Tőkés Lászlót. Az EMNT visszautasítja, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt a cikkíró saját sáros „ragacsába” lerántsa, továbbá az Erdélyi Magyar Összefogásért pedig nem kevés kockázatot vállaló Tőkés Lászlót holmi elvtelenül „lepaktáló” uniókonform opportunistának állítsa be. Pataki István az EMNT elnökét azzal rágalmazta, hogy csak vele „párbajozik”, Lukács Csaba és Bayer Zsolt magyarhoni újságírókkal viszont Fidesz-közeli pártállásuk miatt nem húz ujjat. /Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Sajtószolgálata: Közlemény. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 14./

2009. október 30.

Egyre több történelemkutató foglalkozik a Trianon után kisebbségi létbe kényszerített magyarság sorskérdéseivel: jogfosztottságával, üldöztetésével, irtásával. Boros Ernő Hogy a magyar pusztuljon /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötete húsz Szatmár megyei, magyarok és elmagyarosodott svábok által lakott település mártírjainak tragédiáját tárta fel dokumentumok, visszaemlékezések segítségével. 1944 novemberétől 1945 tavaszáig több ezer magyar és sváb nemzetiségű civil férfit hurcoltak el otthonaikból Maniu román gárdistái. A pusztulásra ítélt foglyok egyetlen bűne az volt, hogy a magyar–német hadseregben szolgáltak a háború alatt. Fő bűnük valójában sváb és magyar származásuk volt. A félkatonai nacionalista rablóhorda erőltetett menetben étlen-szomjan hurcolta őket Gyulafehérvárig, onnan a Brassó melletti Földvárra (Feldioara). Kivégzések és gázkamra nélküli megtervezett népirtás volt ez. Az úton csak az őket megsajnáló lakosságtól kaptak némi ennivalót, de Nagyenyeden a megfőzött ételt is kiborogatták előlük nyomorítóik. Az elhurcolt magyarok és sváb-magyarok egy részét a Szovjetunióba deportálták „málenkij robotra”, a munkára kevésbé alkalmasakat Földvárra telepítették, földbe vájt, náddal fedett barakkokba. Az alultápláltság, a fertőző járványok, Chesches parancsnok és pribékjeinek kegyetlenkedései, a kényszermunka, az embertelen életmód s a reménytelenség tizedelték télvíz idején a tábort, melyet végül szovjet beavatkozásra számoltak fel, miként a Maniu-gárdát is. Szabadulni csak megvesztegetéssel, komoly pénzösszegért lehetett. Jellemző a korrupt fogvatartókra, hogy a szabadulót (a kiváltottat) halottnak nyilvánították, és kővel rakott koporsót temettek el a nevével. Az áldozatoknak (többszöri akadályoztatás után) csak 2001-ben sikerült méltó emlékművet állítani, a túlélők még mai napig sem kapnak kárpótlást, mert fogságuk, megnyomorításuk nem volt hivatalos. A Maniu-gárdisták tervszerű vérengzést hajtottak végre a háború utolsó hónapjaiban, melynek célja elsősorban a megfélemlítés volt, minél több magyart kényszerítsenek az országból való távozásra, s a maradékot identitásvesztésre, meghunyászkodásra. A bukaresti hatalom minden eszközt bevetett Erdélyben és a Partiumban az etnikai arányok megváltoztatására. Tovább folyik a magyar többségű falvak, községeik (Hegyközpályi, Bihar) románosítása, „csak immár aktív magyar (?) – tulipános és fenyős – gyalázatos részvétellel. ” A Szemtanú könyvek sorozatban megjelent mű dokumentumok, fotók segítségével mutatja be a történteket. /Pataki István: Magyar holokauszt. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 30./

2010. január 18.

Körös utcát, Széles utcát… magyar utcaneveket! – Városszeretet könyvben és díjazásban
Jussuk iránt elkötelezett, ekképp európaiságukban is példamutató emberek gyűltek össze pénteken a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A megyeszékhely egyik legszebb terére, az Ezredévi emléktérre – melyet immár jó ideje Szabadságnak, azaz Libertăţiinek kellene titulálni – nyíló, a váradolaszi református egyházközség udvarában, a templom mellett lévő épületben talán a megszokottnál is többen tömörültek össze, hogy meggyőződjenek arról, nem mellőzendő nyakasság Körös utcának nevezni a Körös utcát.
Erre a visszaigazolásra – úgy tűnt – sokaknak igényük támadt, hiszen az intézmény vezetője, Török Sándor is szólt házigazdai köszöntőjében arról, hogy több szék vált szükségessé. Hiánypótló könyvről beszélt a továbbiakban az esemény egyik szervezőjeként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei elnöke: a Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek című kötet azonképpen rendszerezi a várost, hogy az itteni magyar megmaradást erősítse.
A másik szervező csoportnak, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Partiumi–Nagyváradi organizációjának nevében Lovassy Cseh Tamás elnök beszélt arról az őrállási szükségről, amely arra vezetett maroknyi fiatalt, hogy tevékenykedjen a már-már eltünedező magyar utcanevekért is.
A lélekmelegítő rendezvény kevésbé fenséges pillanataként a könyvben is szereplő verseket igyekeztek elszavalni diáklányok. A közönség szerint több-kevesebb sikerrel… Persze taps biztatta a továbbgyakorlásra az előadót az első poéma után. Ám összehasonlíthatatlan vastaps méltatta a következő előadást: az EMI elnökségi tagja, Csomortányi István jó érzékkel hol adalékokkal, hol konkrét tényadatokkal domborította ki, hogy mennyire is a tolerancia városa Várad. Beszélt a passzív beolvasztásról s az etnikai tisztogatás egyik számadatáról: a mai 754 utcanévből tucatnál is kevesebb a magyarsághoz köthető. Az áldatlan állapot egyik felelősének mondta az RMDSZ-t, melynek vezetői „dőzsölnek”, szobrot állítanak maguknak, és bár a megyeszékhely elöljáróiként lépnek fel, nem biztosítják még a városházán sem a magyar nyelv használatának lehetőségét. A továbbiakban Lakatos Péter parlamenti képviselőt bírálta, amiért a magyarországi média pöcegödréből Váradra invitálta a kádári-horni-gyurcsányi rezsim vezető propagandistáját, Aczél Endrét. Az öt éve alakult váradi EMI tevékenységéről is szólt, valamint arról, hogy szerte a kontinensen elfogadott a többnyelvű utcanévtábla, s ezt határozatba foglalta a váradi tanács is, de semmi sem történt a gyakorlatban…
A lokálpatrióták gyülekezetének nevezte a teremben lévő bő száz Váradért elkötelezettet Kupán Árpád nyugalmazott tanár, helytörténész. Beszélt arról, hogy a szótárak meghatározásai szerint negatív töltettel is bírhat ez a lokálpatrióta kifejezés, mert földhözragadtságot, köldöknézést és elvakultságot sugall. Szerinte ez a könyv nem erről szól, mert itt elsődlegesen értékmentésről és dokumentálásról van szó. Ismertetésében szólt a kötet igen értékes részeiről, így az utcanevek 20. századi változásairól számot adóról. A térképfüggeléket, a Várad-szeretetükről tanúbizonyságot tett költőóriások verseinek szerepeltetését is méltatta, akár azt, hogy a kortárs versíró, lapunk külmunkatársa, Pataki István költeménye is helyet kapott a kiadványban. Könyvértékelését azzal zárta, hogy minden lokálpatriótához jusson el ez a kötet, s használja a benne lévő adatokat.
Ezután a szerző vette át a szót. Nagy József Barna elmondta, hogy nemcsak az övé, hanem az EMI-sek munkája is a kötet. Segítséget is kért a jelenlévőktől és könyvének minden majdani olvasójától: mivel nem teljes az utcák elnevezéseinek magyarázatát és a névadók rövid életrajzát taglaló fejezet – az adatokat bővíteni lehet majd az utánnyomásig. A kötetben szerepel az utcanevek régi magyar, valamint a mai, a hivatalos megnevezése. Az összeállító elmondta, a magyar elnevezéseket szeretné népszerűsíteni, mégpedig azért, hogy a magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallók használják ezeket beszédben és írásban egyaránt.
A könyvbemutatót az EMNT Bihar megyei szervezete „Magyar helytállás” elnevezésű díjának átadása követte. Előbb a szervezet elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő szólt a váradi magyarság megaláztatásának egyik példájáról: a városalapító király, Szent László nevét mindössze egy 300 méteres, teljességgel jellegtelen utca viseli, ráadásul Sfântul Ladislau-ra fordítva-torzítva. Szólt arról is, hogy a tizenöt általános iskola közül egyetlennek sincs magyar a neve, s a tucatnyi állami középiskola között is csak egynek. Kiegészítette Kupán Árpád észrevételét is: a patrióták a sajátjukat értékelők megnevezése, s ennek ellentettje a sovinisztáké, akik annyira gyűlölik a másét, hogy azonképpen sajátjukat sem szeretik. Javaslattal is élt a volt református püspök: a magyar tannyelvű és tagozatú középiskolákban is mutassák be a könyvet, ezzel is elősegítve az összeállítók céljának elérését.
A laudáció felolvasása után kiderült, hogy a magyar helytállásért odaítélt díszoklevelet és emlékplakettet hatan kapták meg idén, köztük a tavaly elhunyt, Várad-szeretetben is példamutató Tolnay Tibor (özvegye vette át) és a Reggeli Újság, amely 2004-es elindulása óta következetesen használja a régi magyar utca- és helyneveket.
A Váradot egykori fényében bemutató filmhíradók részleteinek levetítésével zárult volna az esemény, ám technikai gondok adódtak, így a Szózat eléneklését a dedikáció követte. Egyébként száznál több kötetet vásároltak meg a bemutatón, a további érdeklődők a Teleki utcai Illyés Gyula és a Garasos-híd melletti Libris Antica könyvesboltban vásárolhatják meg.
Megyeri Tamás Róbert
Nagy József Barna: Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

lapozás: 1-30